Olejnyik Ágnes hitvallása

"Millió érdekes arc. Csak elmegyünk egymás mellett, pedig az öreg szemekben annyi mondanivaló, tanács, tapasztalat, a fiatalokban annyi vidámság és reményteli várakozás van. A természet, a táj mindig kínál nyugalmat és csendet. Vegyük észre a háborítatlan helyeket. Szükségünk van rá.

Különös hangulatokat, színhatásokat, formákat és élményeket szeretnék megosztani az emberekkel, mert időnként a szürke városi pocsolyában is látható szivárvány és ragyogó égbolt." Ez a hitvallásom.

Budapesten születtem 1954-ben. Húszéves korom óta veszek részt rendszeresen hazai és külföldi kiállításokon. A több mint 50 bemutatkozás színhelye közül néhány: Olaszország, Lengyelország, Ausztria és Magyarország nagyvárosai. Az egyedi garfikákon kívül alkalmazott grafikával és illusztrációval foglalkozom. Publikáltam többek között az ÉS, a KÖNYVTÁROS, és a VALÓSÁG című folyóiratban.

Valóság

3 linómetszet a folyóirat 2004/9. számából

Dr. Gallwitz Ferenc: Olejnyik Ágnes

(Megjelent: Könyvtáros, 1980. 6. sz.)

Fiatal autodidakta alkotó. A vizuális művészet mindig is vonzotta, és tizenöt éve már, hogy rendszeres alkotásra "kötelezi". A Könyvtáros olvasóinak - a nyomdai lehetőségek korlátai miatt - csak mint grafikust van módom bemutatni, de higgyék el, kitűnő kolorista is.

Talán legjellemzőbb rá az arányérzék. Biztosan tudja, mennyi az elég, és van bátorsága abbahagyni a folyamatot, így mindig megőrzi képeinek frissességét. Grafikáinak tartalmi összegezése az ő megfogalmazásában így hangzik: "Millió érdekes arc. Csak elmegyünk egymás mellett, pedig az öreg szemekben annyi mondanivaló, tanács, tapasztalat, a fiatalokban annyi vidámság és reményteli várakozás van. A természer, a táj mindig kínál nyugalmat és csendet is. Vegyük észre a háborítatlan helyeket. Szükségünk van rá. Különös hangulatokat, formákat élményeket szeretnék megosztani az emberekkel."

Széles érdeklődésű alkotó, és bár stílusában a természet és a valóság mindig fellelhető, sosem nevezhetjük műveit naturálisnak, inkább a természet ihlette művészi elvonatkoztatásoknak. Minden képe része annak a vallomássorozatnak, amely annyira jellemző rá: a vonalak és a tónusok képpé komponálása oly módon, hogy a lényeg és a szépség harmóniája kerekedjék ki belőlük. Sokoldalú egyénisége bomlana ki - mint képes napló -, ha grafikai lapjait és színes képeit értő gondossággal sorba raknánk. Biztos vonalvezetésében határozottság mutatkozik meg.

Olejnyik Ágnes ötször felvételizett sikertelenül a Képzőművészeti Főiskolán, de az idő és a tárlatlátogató közönség dönti majd el, hogy miként értékelhető munkássága. Nem elsősorban magának, hanem - tudatosan - más emberek számára is alkot, mert hite szerint a kép akkor válik művé, ha érzéseit, gondolatait mások is átélik. Őszintén tárja magát nézői elé, vállalván az esetleges visszautasítást is, de bízik abban, hogy kapcsolatot tud teremteni az emberekkel.

Évente több tárlaton láthatók munkái a fővárosban, illetve a vidéki városokban, és sikeresen vett részt külföldi kiállításokon is, például Wroclawban, Rómában, Linzben.

Boldognak érzi magát, mert napi munkáján felül örömét leli a művészi tevékenység sokoldalúan kiteljesedő kifejezési lehetőségeiben. Célja a jövőben is minden szabad idejét a művészetnek áldozni.